Új-Zéland piaca agrár- és élelmiszeripari termékekre, szolgáltatásokra

 

 

1. Állami vetület

 

Az agrár-élelmiszeripari ágazat kiemelt gazdasági jelentősége ellenére nincs kormányzati szintű átfogó fejlesztési stratégia. Ennek fő oka, hogy az 1990-es évek elejére – az akkor még csak lassan kibontakozó nemzetközi kereskedelempolitikai trendeknek elébe menve – Új-Zéland tudatosan megszüntette az ágazat támogatását, így gyakorlatilag nem igazán lennének eszközök egy stratégia megvalósítására. Az OECD országok közt Új-Zélandon a legalacsonyabb az agrártámogatások szintje, a termelői bevételek 1%-át sem éri el. Még a WTO elvekkel teljesen konform ún. „zöld dobozos” támogatások is olyan szűk célterületre összpontosulnak, mint pl. az erózió csökkentése, természeti csapások utáni kártérítés és helyreállítás, bioszféra-védelem, valamint kutatás és fejlesztés.

 

Agrárpolitikájában a kormányzat elsősorban a következő célokat kezeli prioritásként:

  • nemzetközi versenyképesség és exportképesség hosszú távú fenntartása;
  • a környezet megóvása, fenntartható gazdálkodás;
  • fentiek érdekében folyamatos technológiai fejlődés, élenjáró informatikai és műszaki megoldásokat alkalmazó agrárium és feldolgozás;
  • kutatás, fejlesztés, innováció elősegítése.

 

A tej, húsmarha, juh, zöldség-gyümölcs, bor ágazatokon túl említésre méltó export potenciált látnak a méhészetben, édesvízi és tengeri halászatban, illetve akvakultúrában, továbbá az organikus termékekben, így a K+F+I források is főképp e területekre összpontosulnak. A kutatás-fejlesztésre fordított állami és vállalati források nagyságát tízéves időtávon, azaz 2028-ig, a mai 1,3%-ról a GDP 2%-ára szeretné emelni a kormány, arra azonban nincs konkrét célszám, hogy ezen belül mennyit szánnának az agráriumra, mint ahogy azt sem tudni, mennyi volna az állami részarány.

 

Az import maximálisan liberalizált, a belső piacot vámok gyakorlatilag nem vagy csak elhanyagolható mértékben védik, kvóták nincsenek. A szigetország különleges bioszférájának védelme érdekében azonban nem vám jellegű akadályok nehezítik az agrártermékek és egyes élelmiszerek piacra jutását. A szabályok betartását szigorúan ellenőrzik, ugyanakkor nem tapasztalható részrehajlás. A húsok és hústermékek exportját egyszerűsíti, hogy egyrészt elfogadják az EU-s zonalitást állati járványok esetén, másrészt elismerik az EU-s üzemek akkreditációját, nem végeznek saját ellenőrzést (erről bővebben az 1. mellékletben). Végső soron nagyon kevés olyan termékcsoport van, amelynek importja gyakorlatilag kizárt (ilyen pl. a csirkehús, méz, propolisz), viszont előfordulhat, hogy az EU-tól eltérő vagy szigorúbb követelményeket alkalmaznak (pl. érlelt, füstölt sertéshús-termékek).

 

2. Fogadó piac

 

Állami megrendelések az állami vagy önkormányzati működtetésű kórházak alapanyag-beszerzése kivételével nem jellemzőek, még az iskolák nagy többsége sem biztosít étkezést a tanulóknak. A mező- és erdőgazdaságban pedig – kevesebb mint 15 ezer hektár művelt erdő kivételével, melynek fokozatos privatizálása kormányzati szándék – egyáltalán nincs állami részarány.

 

Élelmiszerek

 

Az ország lakossága közel 4,9 millió fő, ezen kívül a 4 milliót közelíti az évenkénti látogatók száma, akik átlag 18 napot töltenek az országban, és tartózkodásuk során az átlagos költésük meghaladja a 3000 NZD-t. A nemzeti statisztikai hivatal adatai szerint az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma 2017-ben meghaladta a 20,5 Mrd NZD-t, 1,4 Mrd NZD értékben adtak el alkoholos italokat, és emellett 10,3 Mrd NZD-re rúgott az éttermi forgalom (étel és ital együttesen).[1]

 

A hazai mezőgazdaságra alapozó számos belföldi tulajdonú élelmiszerüzem mellett több mint 50 nagy nemzetközi élelmiszer- és italgyártó cégnek van termelő egysége Új-Zélandon (lásd 2. melléklet). A magasabb fokon feldolgozott termékek piacára jellemző, hogy – akár nagy nemzetközi cégek, akár kisebb belföldi vállalatok – részben vagy egészében külföldről importált alapanyagokból Új-Zélandon vagy Ausztráliában állítják elő az üzletekbe kerülő végterméket. A feldolgozott termékek belföldi gyártóiról jó áttekintést ad a kormányzati megbízásra készült befektetési útmutató:

https://www.naturalhealthproducts.nz/wp-content/uploads/2017/07/coriolis_fbip_2017_processed-food_FINAL_100.pdf

 

Mezőgazdasági és élelmiszer-termékek terén Új-Zéland jelentős nettó exportőr, de a belső termelés kis volumene vagy választékbővítés miatt komoly import van a következő kategóriákban:

  • friss gyümölcsök (forrása főleg Chile, Ausztrália, USA);
  • fagyasztott és konzerv zöldségek, csemegekukorica (forrása főleg India, Európa, USA);
  • gabona alapú feldolgozott termékek, illetve ezek nyersanyagai a belső feldolgozáshoz;
  • édesipari termékek, snack-ek;
  • sertéshús és feldolgozott sertéstermékek (a sertéshús-fogyasztás 60%-a import, forrása főként Ausztrália, Spanyolország, USA);
  • ázsiai tészták, fűszerek, szószok (alapvetően az Új-Zélandon élő jelentős indiai, kínai, vietnami népesség igényeinek kielégítésére).

 

A teljes belső élelmiszerpiac bővülési ütemének közel kétszeresével nő az utóbbi években az organikus termékek piaca. 2017-ben 246 millió NZD (kb. 45 Mrd HUF) értékben adtak el organikus terméket – ebből 216 millió NZD-t a szupermarketek, 30 milliót a kis üzletek –, de ez még így is csak 2,2%-át teszi ki a vonatkozó termékkörök teljes forgalmának. A teljes értékesítéshez képest viszonylag magas az organikus termékek aránya a fagyasztott termékek, kekszek, élvezeti cikkek, bébiételek és sütőipari termékek között.

 

Mezőgazdaság

 

Új-Zéland 268 ezer km2 földterületének 45,3%-a (12,1 millió hektár) mezőgazdasági terület. Ennek döntő többsége, nagyjából 11,3 millió hektár, legelő terület, 400 ezer hektáron termelnek gabonaféléket, 200 ezer hektár a szőlő, gyümölcs és zöldségfélék területe. 2017 közepén 10,15 millió volt szarvasmarha-állomány – 6,53 millió tejelő tehén és 3,62 millió húsmarha –, 27,5 millió a juhállomány, ebből 17,8 millió anyajuh. A legeltetéses állattartás fő termékei a tejtermékek, marhahús, juhhús és gyapjú. A tejtermékek, a hús, valamint az erdészeti és faipari termékek adják egyben az ország fő exportcikkeit is. 2017-ben az 53,6 Mrd NZD értékű áruexportban a főbb agrár- és erdészeti termékek részesedése elérte az 58%-ot:

  • tejpor, vaj, sajt                                               14,0 Mrd NZD              26,1%
  • marha- és juhhús                                             6,6 Mrd NZD              12,3%
  • nyersfa, faipari termék                                    4,6 Mrd NZD                8,6%
  • gyümölcs                                                         2,7 Mrd NZD                5,0%
  • bor                                                                   1,7 Mrd NZD                3,2%
  • feldolgozott tej- és gabonatermékek               1,5 Mrd NZD                2,8%

 

A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás is korszerű eszközökkel, techno­lógiákkal folyik, a nemesítésben, szaporításban széles körben használnak mikro­biológiai eljárásokat. Ez valamennyi ágazatra igaz, de különösen jellemző a tejtermelésben, ahol a világ legnagyobbjai közé tartozó új-zélandi Fonterra Co-operative Group – mint a termelés kb. 83%-át összefogó integrátor és feldolgozó – kiemelten kezeli a technológiai fejlődést nem csupán saját üzemeiben, de a beszállítóinál is. A legmodernebb technológiák – mint pl. a precíziós mező­gazdaság, korszerű informatikai megoldásokra alapuló farm-menedzsment – térhódítása megindult, de még nem mondhatók általánosan elterjedtnek. Egy szakértői csoport tavaly készült jelentése szerint az új-zélandi gazdák le vannak maradva amerikai versenytársaik mögött e tekintetben, sőt lassan akár Ausztráliával vagy Európa fejlett agrár­gazdaságaival összemérve is. A közeljövő útja egyértelműen e technológiák széleskörű elterjedése lesz, számos kis belföldi vállalkozás specializálódott erre a területre. A genetikailag módosított növényekre nincs ugyan kimondott tilalom, az engedélyezési követelmények azonban olyan szigorúak, hogy a mai napig nincs GMO növény köztermesztésben.

 

Az országban működik néhány mezőgazdasági gépgyártó (pl. Reese Group, Giltrap Engineering, Duncan Ag), termékskálájuk leginkább a belföldi piac igényeit tükrözi: gyepgazdálkodás, kertészeti, gyümölcs- és szőlőművelés gépei, pótkocsik. Mellettük azonban a világ számos nagy mezőgazdasági erő- és munkagép-gyártója, és természetesen az állattartás berendezéseinek gyártói komoly importőr és disztribútor hálózatokat működtetnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy az olcsó kínai termékek nem tudtak jelentősebb teret nyerni, így a jó minőségű, de a német, amerikai, japán, ausztrál konkurenciánál kedvezőbb árú berendezéseknek lehetne piaci esélye.

 

3. Magyar érdekek

 

Mezőgazdaság

 

Agrártechnológiák terén konkrét piaci igényen alapuló lehetőség a precíziós mezőgazdaságot szolgáló élenjáró megoldásoknak adódhat, illetve kisebb eséllyel az állattartásból eredő környezetszennyezés csökkentését szolgáló technológiáknak, amennyiben azok érdemi előnyöket tudnak felmutatni a piacon ma elérhető megoldásokhoz képest. Mezőgépek exportja feltehetőleg lehetséges volna – ezt a statisztika igazolja is –, de minimum annyi befektetést igényel a kapcsolatépítés, hogy a legnagyobb új-zélandi szakmai rendezvényre el kell látogatni (évente június közepén a Fieldays Expo Hamiltonban). A technológiák kapcsán kutató intézetek közötti együttműködés keretében is el lehetne elindulni, de ennek üzleti vetülete megjósolhatatlan.

 

A KSH statisztika szerint 2015-2017 során összesen 4,78 millió USD értékben exportáltunk Új-Zélandra a KN8433 árucsoportba tartozó mezőgazdasági munkagépeket (fűkasza, bálázógép és ezek alkatrészei). A következő elvi lehetőségeket látjuk a magyar export bővítésére:

  • talajművelő, betakarító, permetező és trágyázó munkagépek, különösen a gyepgazdál­kodáshoz, szőlő és gyümölcsös kultúrák műveléséhez;
  • öntözési technológiák, berendezések;
  • precíziós mezőgazdasági technológiák, kapcsolódó berendezések, szoftverek;
  • borászati és méhészeti eszközök, berendezések, technológiák.

 

Nagykövetségünk kapcsolatban áll az agrárszféra néhány jelentős szakmai szövetségével, mint pl. Federated Farmers of New Zealand, Meat Industry Association. Az illetékes szaktárca honlapján megtalálható az élelmiszeripar szakmai szövetségeinek felsorolása is mintegy 10 további szervezettel. Egyéb vállalati kapcsolataink közt megtalálható a legnagyobb tejipari cég, a mezőgazdasági termelők kiszolgálására szakosodott két meghatározó üzletlánc, valamint néhány tanácsadó cég:

 

Élelmiszerek

 

Beazonosíthatóan magyar élelmiszereket elvétve látni az új-zélandi üzletekben, leginkább gyümölcs- vagy csemegeuborka-konzerv formájában. Konkurenciát a nagyobb hozzáadott értékű feldolgozott termékeknél a belföldi áruk mellett főként az európai, ausztrál, amerikai export jelent, a kisebb értékű termékeknél (pl. csemegeuborka, instant tészták) az ázsiai export. Az export­lehetőségek mérlegelésénél érdemes figyelembe venni az új-zélandi belföldi feldolgozás igényeit import alapanyagok és részben feldolgozott termékek iránt, amennyiben ilyen termékcsoportokban magyar export érdeklődés jelentkezik.

 

Élelmiszereknél piaci esélyt látunk a következőkre:

  • édesipari termékek, jégkrémek;
  • snack-ek, sütőipari termékek;
  • konzerv és fagyasztott zöldségek, gyümölcsök;
  • dzsemek, szószok;
  • készételek;
  • az élelmiszeriparban alapanyagként használt, részben feldolgozott termékek;
  • sertéshús, mangalica (magyar export még nincs, de különösebb akadálya sincs);
  • kolbász, szalámi, sonka (az új-zélandi szabályozás az érlelési folyamat bizonyos jellemzői miatt a magyar füstölt és érlelt sertéstermékeket kizárja az import termékkörből, de ezen a technológia változtatásával – vagy az FTA tárgyalások során az új-zélandi szabályozás megváltoztatásának elérésével – túl lehetne lépni; olasz és spanyol import van a piacon);
  • liba- és kacsamáj konzerv (ellentétben a baromfihússal, a fogyasztásra kész liba- és kacsamáj-készítmények előtt nincs adminisztratív akadály);
  • ázsiai jellegű instant tészták, levesek;
  • étrendkiegészítők;
  • organikus termékek.

 

Élelmiszer-importban kapcsolataink a következők:

 

Kimondottan magyar termékeket hátrányosan megkülönböztető piacra jutási akadályok nincsenek, az általánosan érvényes korlátokat pedig az 1. rész utolsó bekezdésében említettük. A hústermékek kapcsán az illetékes szaktárcától kapott szóbeli tájékoztatást az 1. melléklet tartalmazza.

 

 

Készítette: Szabó Zoltán, külgazdasági attasé

Wellington, 2018. szeptember 20.

 

 

1. melléklet: Állati termék import követelmények

 

A mezőgazdaságért felelős Elsődleges Iparágak Minisztériumában 2017 októbere óta több alkalommal is tárgyaltunk a Piacrajutási Igazgatóság munkatársaival (Ministry for Primary Industries, Market Access Directorate, MPI MAD) a hústermékek bevitelének kérdéseiről. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a kapott tájékoztatást, hangsúlyozva, hogy az itt közölt információ tájékoztató jellegű, nem minősül hivatalos tanácsadásnak, tartalmáért jogi vagy egyéb felelősséget sem a wellingtoni magyar nagykövetség, sem a magyar kormány bármely más szerve nem vállal. Export szándék esetén konkrét kérdésekkel fordulhatnak Magyarországon a NÉBIH, illetve az Agrárminisztérium munkatársaihoz, Új-Zélandon pedig a Ministry for Primary Industries illetékeseihez. Amennyiben konkrét állati termék behozatalára vonatkozóan kérdés merül fel, az MPI MAD számára kell benyújtani a termék részletes leírását, szükség esetén az előállítási technológia pontos bemutatásával együtt. Igény esetén nagykövetségünk készséggel segít az MPI-vel való kapcsolatfelvételben.

 

Az EU humán élelmiszerbiztonsági előírásai Új-Zélandon is elfogadottak, azaz az EU belső piacán forgalmazható termékek humán­egészségügyi tekintetben Új-Zélandon is megfelelőek. Ugyanakkor az ország rendkívül szigorú állategészségügyi és élővilág-védelmi (biosecurity) szabályai alapján számos termékcsoport potenciális kockázati forrást jelent, és a termékek behozatalát az EU-val kötött állategészségügyi megállapodás, vagy az egyes tagállamok viszony­latában kétoldalúan fennálló megállapodások szerint teszik lehetővé. Az EU-s megállapodás kiterjed a nem feldolgozott sertéshúsra, marhahúsra, nyerstejre és tejtermékekre, vadhúsokra. Ezek – a megfelelő származási és állategészségügyi igazolások kíséretében – alapvetően akadálytalanul importálhatók az EU-ból. Gyakorlatilag kizárt az országba a méz importja. Néhány konkrét termékcsoport Magyarországról történő importjáról a következő információkat kaptuk:

 

Baromfihús, libamáj

  • Gyakorlatilag kizárt a csirkehús importja, az IBD (fertőző burzitisz) okán még hőkezelt formában is.
  • Nincs akadálya a fogyasztásra kész feldolgozott liba- és kacsamáj exportjának.

 

Sertéshús és feldolgozott sertéshús-termékek

  • Nyers hús importja a megfelelő EU-s igazolások mellett lehetséges. A közvetlen kiskereskedelmi forgalmazásra szánt termék legfeljebb 3 kg-os kiszerelésű egyedi csomagolásban lehet (néhány gramm többlet is kizáró ok!).
  • A feldolgozott termékeknek meg kell felelni az EU-val kötött megállapodásban szereplő kritériumoknak (melyekről a NÉBIH adhat bővebb tájékoztatást). Az új-zélandi illetékesek gyakorlatilag kizártnak látják az új-zélandi szabályozás bármilyen módosítását a jelenleg tárgyalási szakaszban lévő EU-NZ szabad­kereskedelmi megállapodás (FTA) előtt.

 

Nyúlhús, vadhúsok:

  • E termékcsoportokat lefedi az érvényes EU-NZ állategészségügyi megállapodás, a megfelelő EU-s igazolások mellett importjuknak nincs akadálya.

 

 

2. melléklet: Jelentősebb belföldi gyártók a feldolgozott élelmiszerek kategóriájában

 

 

 

 

 

[1] Évi átlagos devizaárfolyam 2017-ben: 1 NZD = 194,97 HUF (MNB adat)